Régi paplak - új parókia

A Torontálvásárhelyi Református Egyházközség paplaka már több mint 50 évvel ezelőtti presbiteri jegyzőkönyvekben is szerepel. Az akkori lelkész, Tomka Viktor is arról számol be, hogy az épület falai nedvesek, a benti levegő dohos, s már a falakban elterjedő penész is érezhető. Azóta kétszer történt lelkészváltás: előbb Csete Szemesi István lelkész, később Bánáti Esperes, ma pedig püspök úr szolgált a gyülekezetben. A közel 30 évig tartó szolgálat után a gyülekezet fiatal lelkészházaspárt kapott Móricz Attila és Móriczné Bátki Anna lelkészek személyében. Ők is abban a házban laktak, melyre már Tomka Viktor is panaszkodott.
Aztán az utolsó lelkészváltás után (ismét egy házaspár: Gyenge Károly és Gyenge Szlifka Tilda), végre megérett az a gondolat, hogy a régi, romos paplak helyére új, korszerű parókia építtessen.
A munkálatok 2008 augusztusában kezdődtek, a hó második felében. Azzal kezdtük, hogy a régit lebontottuk. Már ez is nagy munka volt. Egy hónapig tartott, amig az épületet lebontottuk és a romokat eltakarítottuk. Miután ez megtörtént, elkezdődött a tulajdonképpeni építés. A betonöntéskor összesereglett segtők, a szemmel láthatóan emelkedő falak állandóan azt éreztették velünk, hogy a mindenható Isten keze is ott van közöttünk. Hisszük, hogy így volt és így van.
Aztán szépen haladtunk, nemsokára a szobák formája, mérete is láthatóvá vált. láthattuk, hogy az emelkedő falakon, hogyan alakulnak ki az ajtók és ablakok. Olyanok, mint egy zeneműben a szünetjelek.
Meglett a földszint, meglett a padlástér is (ahova vendégszobákat terveztünk.) és még a tetőszerkezet és a cserepezés is helyére került mire a karácsony bekövetkezett.
Addig nem esett az eső, nem hullott a hó, nem fagyott. Minden úgy alakult, hogy a munka haladhatott. Hála legyen neked Mindenható!
2009 tavaszán már kezdődtetett a belső vakolás, a falak külső hőszigetelése, a villanyhálózat, a vízcsövek ... szerelése. Minden szépen haladt, ma már a meszelés is megtörtént, a padlócsempe helyére került, a fürdőszoba alakul. Váronk a parkettás mesterekre, a belső ajtókra s még néhány "apróságra" és ha Isten úgy akarja kb. 2 hónap múlva már költözhetünk.
Mindezért Istennek mondunk hálát, de megköszönnénk azoknak is akik Isten eszközei voltak ebben a nagy munkában. Összegeket nem írok, de megköszönjük első sorban a torontálvásárhelyiek áldozatát, anyagi támogatásukat és munkájukat, köszönjük a Németországi GAW segélyszervezetnek, a Szerbia Vallásügyi Minisztériumának, A Svábhegyi testvérgyülekezetnek és mindazoknak, akik bármilyen módon segítettek, támogattak minket és imádkoztak értünk

Újra itt vagyunk

Régen nem frissítettünk már. Elnézést kérünk. A mindennapi munka, az elfoglaltság nem ok arra, hogy a világhálót figyelő torontálvásárhelyiek (itt vagy a távolban)ne olvassanak valami újat a falujukról vagy gyülekezetükről.
Igyekezni fokok, amennyire lehet, behozni a késést.
Az utolsó frissítés óta sok minden történt nálunk. Lebontottuk a régi parókiát, mely már lakhatatlan volt. Felépítettük az újat, mely 1-2 hónapon belül lesz lakható. Éltük a mindennapi és az ünnepnapi életünket, dolgoztunk, elfáradtunk de pihentünk is, elcsüggedtünk de Isten új erőt és reménységet adott nekünk. Ezért még mindig vagyunk.
Kirándultunk Erdélyben, Magyarországon. Vendégeket fogadtunk minden felől...
A következő napokban igyekszem ezekről külön is, bővebben is írni.

Dolgoztunk

Csak néhányan fogtunk össze és ástuk ki az árkot, melybe a templomunk tornyának megvilágításához szükséges kábelt fektettük. Néhány óra hossza munka, jókedv, és már el is végeztük a dolgot. S mi lesz belőle? A templomunk tornya nem csak nappal, hanem éjszaka is mutatja az irányt: Felfelé! Legyünk lábainkkal a földön, szemeinkkel pedig nézzünk felfelé.

A következő bejegyzés talán az lesz, hogy milyen szépen bevilágítja templomunk tornya az egész környéket. Bár csak ennyire világítaná be Isten Igéje lelkünket. Ez már nehezebb. Ehhez nagyobb összefogás kell. Isten megsegít!

Templomrenoválás

A lelkünk ápolása mellett, nagy szükségünk van arra is, hogy legyen egy hely, amit településünkben a Lélek Kórházának nevezhetünk. Istennek hála van is egy ilyen hely. 1838-ban készült el ez a hely, a gyülekezet temploma. Tornya már messziről látszik, a főúton a falu központja felé igyekezők, a jegenyesorok között a templomunk épületét és kiemelkedő tornyát láthatják. A falu központjában épült hatalmas épület nem csak a reformátusok számára, hanem minden Torontálvásárhelyi számára a település szimbólumává lett. Ritka az olyan, Torontálvásárhelyről szóló kiadvány, melyen nem szerepel a templom képe.

Őseink fáradságának és egyházhoz való ragaszkodásának jelképe is a templom. A monumentális épület mindmáig uralja a települést, egyben mint egy magasba emelt ujj, figyelmeztet is arra, amit Jézus szavaiból ismerünk: „ Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.”Kol. 3,2

Ma már minden torontálvásárhelyi református, még azok is, akik nem itt laknak, hanem a világ minden égtája felé, több ezer kilométerre vezette el őket Isten mindenkor jó akarata, mindannyian szeretettel gondolnak az ősi Lélekkórházra. Ez az épület, nem csak tégla, hanem gyökér is valamennyiük számára, apró hajszálgyökerek, amelyek még mindig eljuttatják szívünkbe a valahová tartózás érzését és tudatát.

Nos,ez a Lélekkórház, most gyógyításra szorul. Vakolata alól itt-ott kikandikálnak már a téglák, melyeken ha az ember szívével nézi, még rajta van a dédapák és ükapák ujjlenyomata, verejtéke és szeretete.

A templom tetőszerkezete és falainak külső vakolata renoválásra szorul. És érdekes módon, azt a templomot amelyet ükapáink rövid öt év alatt képesek voltak felépíteni, mi az ükunokák nem vagyunk képesek rendben tartani. Valami hiányzik, az is lehet, hogy nem az anyagiak.

Mondanom sem kell, hogy a javítás rengeteg pénzbe kerül, és azt is hozzátenném, hogy az egyháztagok templomjavításra áldozott adományaiból összegyűlt összegből nem merjük elkezdeni, nehogy úgy járjunk mint a példázatbeli ember, akiről Jézus beszél: „Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? Nehogy minekutána fundamentumot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!”Luk. 14,28-30.

Szeretnénk arra is számítani, hogy a Torontálvásárhelyről elköltözött rokonok, testvérek, fiak és lányok, még mindig megtartották szívük valamely sarkában a régi templomuk emlékét és adományaikkal előremozdítanák ezt a holt helyzetet.

Hogyha valaki ezeket a sorokat olvassa és szíve megindul, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot és siessenek megsegítésünkre. Hogyha a torontálvásárhelyi származásúak szerte a világon, ilyen módon összefognának, teljesen biztos, hogy látszata lenne. Templomunk ismét régi pompájában tündökölne. Adja Isten, hogy így legyen és áldja meg mindazokat, akik adományaikkal hozzájárulnak a Torontálvásárhelyi Református Templom renoválásához.

kapcsolatfelvétel: gyenge@neobee.net

Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak! - Zsolt. 133,1. -

Svábhegyiek Torontálvásárhelyen

Május elsején érkeztek és négy gyönyörű napot tölthettünk együtt. A Budapesten szolgáló Svábhegyi Gyülekezet tagjai látogattak meg bennünket és hiszem, hogy e látogatás áldásos mindkét gyülekezet számára. Az együtt töltött napokon nem csak a gyülekezet lelkészei, gondnokai, hanem a tagok is megismerhették egymást. Erre az elszállásoló családoknál is sor kerülhetett, de a pénteki társalgó est és a vasárnapi közös ebéd is alkalmat szolgáltatott.

Hálásak vagyunk mindazoknak akik meglátogattak, azoknak, akik megálmodták és eltervezték ezt a látogatást, de köszönettel tartozunk azoknak a torontálvásárhelyi reformátusoknak is, akik a vendégek fogadásában, jóltartásában és elszállásolásában részt vettek.

Látogatóink nem csak a mi gyülekezetünket ismerhették meg, hanem a Dél-Bánáti magyar közösségek szórványsorsáról is alkothattak véleményt, amikor a Dél-Bánáti magyar településekre látogatva az ottani Református vagy Római Katolikus gyülekezeteket, valamit a művelődési egyesületeket meglátogatták.

Búcsúzáskor, gyülekezetünk tagjai, meghívást nyertek a Svábhegyi Református Gyülekezetbe. Adja Isten, hogy ennek a meghívásnak mielőbb eleget tudjunk tenni.

A kirándulókat Konkoly Elemér gondnok és Berta Zsolt lelkész vezették.

Isten áldja meg mindkét gyülekezetet és világban tett nehéz de gyönyörűséges szolgálatukat.