A lelkünk ápolása mellett, nagy szükségünk van arra is, hogy legyen egy hely, amit településünkben a Lélek Kórházának nevezhetünk. Istennek hála van is egy ilyen hely. 1838-ban készült el ez a hely, a gyülekezet temploma. Tornya már messziről látszik, a főúton a falu központja felé igyekezők, a jegenyesorok között a templomunk épületét és kiemelkedő tornyát láthatják. A falu központjában épült hatalmas épület nem csak a reformátusok számára, hanem minden Torontálvásárhelyi számára a település szimbólumává lett. Ritka az olyan, Torontálvásárhelyről szóló kiadvány, melyen nem szerepel a templom képe.
Őseink fáradságának és egyházhoz való ragaszkodásának jelképe is a templom. A monumentális épület mindmáig uralja a települést, egyben mint egy magasba emelt ujj, figyelmeztet is arra, amit Jézus szavaiból ismerünk: „ Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.”Kol. 3,2
Ma már minden torontálvásárhelyi református, még azok is, akik nem itt laknak, hanem a világ minden égtája felé, több ezer kilométerre vezette el őket Isten mindenkor jó akarata, mindannyian szeretettel gondolnak az ősi Lélekkórházra. Ez az épület, nem csak tégla, hanem gyökér is valamennyiük számára, apró hajszálgyökerek, amelyek még mindig eljuttatják szívünkbe a valahová tartózás érzését és tudatát.
Nos,ez a Lélekkórház, most gyógyításra szorul. Vakolata alól itt-ott kikandikálnak már a téglák, melyeken ha az ember szívével nézi, még rajta van a dédapák és ükapák ujjlenyomata, verejtéke és szeretete.
A templom tetőszerkezete és falainak külső vakolata renoválásra szorul. És érdekes módon, azt a templomot amelyet ükapáink rövid öt év alatt képesek voltak felépíteni, mi az ükunokák nem vagyunk képesek rendben tartani. Valami hiányzik, az is lehet, hogy nem az anyagiak.
Mondanom sem kell, hogy a javítás rengeteg pénzbe kerül, és azt is hozzátenném, hogy az egyháztagok templomjavításra áldozott adományaiból összegyűlt összegből nem merjük elkezdeni, nehogy úgy járjunk mint a példázatbeli ember, akiről Jézus beszél: „Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? Nehogy minekutána fundamentumot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni!”Luk. 14,28-30.
Szeretnénk arra is számítani, hogy a Torontálvásárhelyről elköltözött rokonok, testvérek, fiak és lányok, még mindig megtartották szívük valamely sarkában a régi templomuk emlékét és adományaikkal előremozdítanák ezt a holt helyzetet.
Hogyha valaki ezeket a sorokat olvassa és szíve megindul, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot és siessenek megsegítésünkre. Hogyha a torontálvásárhelyi származásúak szerte a világon, ilyen módon összefognának, teljesen biztos, hogy látszata lenne. Templomunk ismét régi pompájában tündökölne. Adja Isten, hogy így legyen és áldja meg mindazokat, akik adományaikkal hozzájárulnak a Torontálvásárhelyi Református Templom renoválásához.
kapcsolatfelvétel: gyenge@neobee.net
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése