A gyülekezeti életről ... röviden

A Torontálvásárhelyi Református Egyházközség a Szerbiában szolgáló Református Egyház, Bánáti Egyházmegyéjének egyik legnagyobb gyülekezete. Tagjainak száma meghaladja az 1600-at, ami vajdasági viszonylatban mamutgyülekezetnek számít.

A gyülekezet aktív tagjainak száma azonban sokkal kisebb, vannak sajnos olyan egyháztagjaink is, akik csak gyermekük megkeresztelésekor, konfirmálásakor, házasságkötéskor és – na adj Isten – temetéskor jelennek meg.

Vasárnapi istentiszteleteinken átlagban 100 – 120-an vannak jelen, s ez a szám csak akkor ugrik meg, amikor keresztelő, vagy valamilyen ünnepi istentiszteletet tartunk. A sátoros ünnepeken a templomban megjelenő hívek száma meghaladja a 300-at. Imádságainkban arra kérjük Istent, hogy tegye meg azt, amire mi emberek képtelenek vagyunk, plántáljon hitet gyülekezetünk minden tagjának szívébe, hogy mint a szarvas a forrás friss vize után ők is úgy epedjenek Isten életet adó Igéje után. Ámen.

A vasárnapi Istentiszteleten kívül (mely 9,30 órakor kezdődik) szinte minden nap van valamilyen gyülekezeti alkalmunk, amelyeket a gyülekezetünk tagjai látogathatnak.

· Minden nap (szombat kivételével) reggeli istentiszteletet tartunk 7,30 órai kezdettel. Ezekre az alkalmakra legfeljebb tízen jönnek el.

· Hétfőn presbiteri bibliaórát tartunk, melynek célja az, hogy a gyülekezet presbitériuma egy olyan, Igén alapuló, képzésben részesüljenek, mely szolgálatukban a gyülekezet hasznára válhat.

· Kedden este „beszélgetős” bibliaórát tartunk, mely alkalomra a fiatal házasok, és a gyülekezet fiatalabb korosztálya jár. Lehetőséget szeretnénk nyújtani ezzel az alkalommal azoknak, akik vasárnapi istentiszteleti rendünket túl merevnek gondolják. Kötetlenebb, szabadabb légkörben tartunk áhítatot és beszélgetünk egy bizonyos időszerű témáról, egy-egy bibliai Ige fényében. Reméljük, hogy gyülekezetünk tagjai, fiatalok és idősebbek is a jövendőben jobban ki fogják használni ezt a gyülekezeti lehetőséget.

· Szerdán gyülekezeti bibliaórára gyűlnek össze a hívek, leginkább az idősebb korosztály. Egy-egy sorozatot tűzünk ki magunk elé és alkalomról-alkalomra más-más, a sorozathoz kapcsolódó témát dolgozunk ki. Ilyen volt a már befejezett: „Jézus csodái” sorozat, vagy az éppen folyamatban lévő „Istentiszteletünk elemei” elnevezésű sorozatunk. Nagy örömmel mondom, hogy az idősebb jelenlevők is bekapcsolódnak a beszélgetésbe, kérdéseikkel illetve észrevételeikkel, ezzel értékes visszajelzést adva a lelkészeknek.

· Csütörtökön a konfirmációra készülő ifjak felkészítésével foglalkozunk. Idén 22 konfirmandusunk van. A régi idők számadataihoz hasonlítva, ez a szám elszomorító. Hol vannak a régi napok, amikor ötvennél is több ifjú konfirmált egy évben? A mai világban élve azonban, ha nem is kielégítő ez a szám, mégis a jövő gyülekezetet látjuk bennük. Isten áldja meg készülésüket, tanulásukat és fogadalomtételük megtartásában adjon erős hitet és kitartást.

· Pénteken két bibliaórát is tartunk. Örömünkre, és Isten dicsőségére legyen, sikerült két ificsoportot elindítani. A Kis-Ifi és a Nagy-Ifi csoportokba járó gyermekek örömmel lépik át gyülekezeti termünk küszöbét. Adja Isten, hogy gyarapodjanak számban és hitben is.

· Nemrégen indult, illetve újult meg a kézimunkacsoport is. Hölgyeink nemzeti hagyományaink ápolásával is jelen vannak a gyülekezetben. Mindazonáltal, minden kézimunkai összejövetelt rövid áhítattal zárnak. Isten áldja meg kezüket és szívüket.

Ezen kívül szót ejtenék a gyülekezeti lapunkról is, mely minden Úrvacsorás alkalmunkra megjelenik. A Nyitott Ajtó – mert ez a neve – amikor megjelenik, 150 – 250 példánya el is kel. Híveink örömmel olvassák gyülekezeti lapunkat és ez a szerkesztők minden fáradságát megéri.

2010. november 17., szerda

ANYAORSZÁGI LÁTOGATÓK



Anyaországi látogatók Torontálvásárhelyen
Örömmel fogadtuk a hírt, hogy november 11-én gyülekezetünkbe magyarországi vendégek fognak érkezni. Belgrádtól néhány kilométerre élve, nem mindennapos, hogy fontos magyarországi személyiségek látogatnak meg. Ez egyfelől azért van, mert általában a Belgrádba látogató anyaországi politikusok és közéleti személyiségek, elkerülik eldugott és a főúttól félreeső lakhelyünket, másfelől pedig annyira délen fekszik településünk, hogy elég ritkán veszi rá valaki magát, hogy a Magyar fővárosból hozzánk leutazzon.
Ezeket a szavakat és indokokat hazudtolta meg a november 11-én hozzánk látogató küldöttség. Megtisztelő volt, hogy noha rövid ideig, alig másfél órát töltöttek nálunk, vendégül láthattuk Szászfalvi László urat a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárt. Kíséretében itt volt Kiss András kabinettitkár is valamint ez alkalommal ellátogatott hozzánk a Magyar Köztársaság Belgrádi Nagykövetségéről Szilágyi Balázs misszióvezető-helyettes úr is.
Beszélgetésünk során arra is fény derült, hogy Szászfalvi László államtitkár úr, református lelkészi szolgálatot végzett a politikai mandátumvállalása előtt. Ez abból is érezhető volt, ahogyan érdeklődött a torontálvásárhelyi, ill. más, Vajdaságban élő református gyülekezet élete és szolgálata iránt. Örömmel hallottuk, hogy az anyaország gondolatban, de cselekedettel is segítséget kíván nyújtani a szórványsorban élő, és ilyen helyzetben identitását megtartó magyarságnak és reformátusságnak.
Az államtitkár úr arra figyelmeztetett, hogy bárminemű támogatás elnyerésének érdekében, a gyülekezetekben, egyházmegyék szintjén is, valamint országos egyházi szinten olyan komoly, átgondolt és működőképes projektumokat kell kidolgozni, amelyek indokolttá teszik a magyarországi támogatást.
Vendégeink megtekintették templomunkat, az új parókiát, a felújított gyülekezeti termet. Röviden szóba elegyedtek az éppen csigatésztát pödrő asszonyokkal is.
Végül, a napirendjük sűrű beosztása miatt, valamint a temetési szolgálat miatt, amiről késnem nem illett, egymás életére, családjára és szolgálatára Isten gazdag áldását kérve elváltunk egymástól. Mi folytattuk a mindennapi gyülekezeti teendőinket, a látogatóink pedig Bánát más települései felé irányították „szekerük rúdját”.
Örömmel és szeretettel voltunk együtt, reményünk van afelől, hogy a Mindenható máskor is készít nekünk ilyen alkalmakat.






Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)